A leukémia a csontvelő és a vér rosszindulatú daganatos megbetegedése, és bizonyos típusú fehérvérsejtek számának növekedését okozza¹. A leukémia különböző formáit annak megfelelően osztályozzák, hogy milyen típusú fehérvérsejtek száma emelkedett meg, valamint a betegség súlyosbodásának (úgy nevezett progressziójának) sebessége szerint. A leukémia négy főbb típusa a krónikus limfocitás leukémia (CLL), az akut limfoblasztos leukémia (ALL), a krónikus mieloid leukémia (CML), valamint akut mieloid leukémia (AML). A leukémia minden egyes típusának megvannak a saját jellegzetességei és a kezelése.

Meglehetős sokként élheti meg, amikor diagnosztizálják Önnél a krónikus limfocitás leukémiát (CLL). Valószínűleg van néhány kérdése, és aggódik is. Ennek a tájékoztatónak az a célja, hogy háttérinformációval szolgáljon erről a betegségről, és elmondjon egy keveset arról, mire számíthat. A kezelésében Ön játssza a legfontosabb szerepet, ezért fontos, hogy jól informáltnak érezze magát a kezelésével kapcsolatban, és megértse az Ön előtt álló lépéseket. 

Sok olyan embernél, akinél lassan növekvő rosszindulatú vérképző- és nyirokszervi megbetegedést diagnosztizálnak, nincs szükség azonnali kezelésre. A betegek egy részének nincs semmilyen zavaró tünete a diagnózis felállításakor, és ennélfogva nem is kapnak ekkor kezelést. Rendszerint hónapokig vagy évekig, vagy soha nem is lesz rá szükségük.
Jelenleg sokféle hatékony kezelés áll rendelkezésünkre, hogy a CLL-s sejtek számát csökkentsük. A kezelést csak akkor kell megkezdeni, ha a betegség súlyosabbá válik vagy a betegség súlyosbodásának egyértelmű jelei vannak. Az orvosok általában akkor döntenek a kezelés elkezdése mellett, amikor Ön tüneteket kezd észlelni:

Ha a vérvizsgálati eredményei azt bizonyítják, hogy a betegség gyorsan halad előre.
A kezelés elkezdése szükségességének megállapítása után a beteget gondosan kivizsgálják, hogy az esetének leginkább megfelelő kezelést válasszák ki. Az orvosok nemcsak a CLL jellemzőit értékelik (mennyire fejlődött ki a rosszindulatú vérképző- és nyirokszervi megbetegedés, és a betegsége milyen stádiumban van), hanem az érintett beteget is, hogy minden egyes esetben meghatározzák, milyen kezelés illik a betegre a leginkább. A kezelés kiválasztásakor rendszerint figyelembe kell venni a beteg életkorát, valamint fizikai állapotát, az úgynevezett teljesítmény státuszt, valamint a CLL mellett előforduló egyéb betegségek, az úgynevezett kísérőbetegségek jelenlétét, illetve hiányát. Ez a kivizsgálás különösen fontos az idősebbeknél, hogy a beteg elfogadható toxicitás mellett részesüljön hatásos kezelésben.
Végül, a legmegfelelőbb kezelés kiválasztása előtt ugyanolyan fontos, hogy a leukémiás sejtek néhány biológiai jellegzetességét is értékeljék. Bizonyos genetikai elváltozások jelenléte meghatározza, melyik lehet a legmegfelelőbb terápiás lehetőség.