A béke reményében

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

Az én történetem két évvel a diagnózis megállapítása előtt kezdődött. Egyedülálló anya vagyok, és akkortájt szerettem volna újra teherbe esni. 2009-ben újra családot szerettem volna magamnak és gyermekemnek; olyan férfival éltem, aki nagymértékben hozzájárult a betegségem kialakulásához. A borzasztó féltékenységi jelenetek, a nélkülözés, az új családért való küzdelem után az orvosok krónikus limfocitás leukémiát diagnosztizáltak nálam. Így ahelyett, hogy az új kezdettel foglalkoztam volna, megkezdtem nagy csatámat a túlélésért. Most is emlékszem az orvosom szavaira, amint azt mondja, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, de befolyásolja a beteg életmódja; ezért eltávolítottam a környezetemből a stresszt okozó tényezőket, megtanultam elfojtani a szélsőséges érzelmeket, és egészséges étrendre tértem át.

2011 tavaszán elhagytam Bulgáriát; nem akartam, hogy a családom tanúja legyen a „átalakulásomnak”. Ezek voltak száműzetésem csendes, békés napjai, a rokonoktól és a problémáktól távol, de ez csak ideiglenes megoldás volt. 2012 telén, vagyis első komolyabb relapszusom idején tértem vissza, ekkor jöttem rá, hogy milyen súlyos a betegségem. A kórházban töltött egy hónap alatt az enyémnél sokkal súlyosabb betegségben szenvedő emberekkel találkoztam, és megértettem, hogy mennyire fontos bátorítani őket, és megőrizni a jó hangulatomat. Megígértem magamnak, hogy ha jobban leszek, újra külföldre utazom, amit kétszer meg is tettem.

A túlélés egyik módja a munka, a nagyon sok munka, ami segít felejteni. 2013 őszéig ez volt az én vezérelvem is. Sajnos, azóta többször voltam kórházban, most is ott vagyok, ezért nem tudtam dolgozni és utazni, de így is megtaláltam a módját annak, hogy aktív maradjak, és kövessem az álmaimat. Az évek telnek. Rövid utazásokat teszek Bulgáriában és Görögországban, és szeretném megújítani az egészségügyi szociális munkás képesítésemet is. Továbbra is folytatom munkámat a véradó kampányokban, és erőfeszítéseimet arra összpontosítom, hogy segítséget nyújtsak a hasonló betegségben szenvedőknek. És továbbra is álmodom! Számomra a CLL nem betegség, hanem életforma!

PHHU/HEM/0917/0009