Mi a CLL?

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

A CLL a leukémia legelterjedtebb fajtája a nyugati világban, és általában több férfit érint, mint nőt2.

A CLL diagnózisa esetén a típusos életkor  67 - 72 éves kor közé esik3A CLL nem fertőző, nem örökletes, noha van néhány, családon belül előforduló forma. A CLL-t egy viszonylag lassan növekvő rosszindulatú daganatos megbetegedésnek tartják. Ugyanakkor agresszívabbá válhat (vagy progrediálhat) és ezért kezelése nehezebb lehet. Ez bekövetkezhet lassan vagy gyorsan, és egyénről-egyénre változhat3, 5. A krónikus limfocitás leukémiát (CLL) és a kissejtes limfocitás limfómát (SLL) gyakran egy betegségnek tartják, mert előfordulási gyakoriságuk, az általuk okozott panaszok és tünetek, a genetikai jellegzetességeik, a betegségek progressziója és a kezelésük hasonló. Az SLL-ben szenvedőknél észlelt leukémiás limfociták és szöveti rendellenességek azonosak a CLL-ben szenvedő betegeknél megfigyeltekhez. A CLL és SLL közötti különbség az, hogy az SLL-ben szenvedő betegeknél nem magas a fehérvérsejtek száma.

A CLL a limfocitákban kezdődik. Mik azok a limfociták?

HU_CLL_disease_01_B

Limfocitásnak hívják, mert a limfocitáknak ismert fehérvérsejtekben kezdődik3. Ezek mind a csontvelőben, mind a vérben megtalálhatók. A CLL akkor alakul ki, amikor a limfociták egy típusa ellenőrizetlenül kezd osztódni. Ez a B-sejteknek nevezett limfocitában kezdődik3. Normálisan az egészséges B-sejtek viszonylag rövid életűek. Figyelmeztetik az immunrendszert a fertőzést okozó ágensekre, például a baktériumokra vagy a vírusokra, így azok eltávolíthatókká válnak1, ami azt jelenti, hogy az egészséges limfociták segítik, hogy a szervezete harcoljon a fertőzések ellen. A CLL-ben szenvedő betegeknél az érintett B-sejtek nem működnek megfelelően, és ellenőrizetlenül sokszorozódnak3; ezeket malignus B-sejteknek nevezik. A malignus B-sejtek kikerülik azt a mechanizmust, ami kontrollálja, mennyi ideig élnek a sejtek a szervezetben, hogy milyen gyakran osztódnak, ami malignus B-sejtek képződését eredményezi3. Képződhetnek a nyirokcsomókban, a csontvelőben, a véráramban és más szervekben, például a lépben3, 4. Amikor a csontvelőben képződnek, felhalmozódhatnak, és megszakíthatják az egyéb, egészséges vérsejtek képződését:

  • vörösvértestek, amelyek oxigént szállítanak = az alacsony vörösvértestszám vérszegénységhez vezethet, amitől a betegek fáradtnak és gyengének érzik magukat
  • fehérvérsejtek, amelyek segítenek küzdeni a fertőzések ellen = az alacsony fehérvérsejtszám megnehezíti a szervezet fertőzésekkel szembeni küzdelmét
  • vérlemezkék, amelyek elősegítik a véralvadást = az alacsony vérlemezkeszám fokozott vérzékenységet és véraláfutások kialakulását eredményezi

A malignus B-sejtek nagy számban gyűlhetnek fel más szervekben, például a májban és a lépben, ami duzzanatot és hasi fájdalmat okoz.
A malignus B-sejtek az egészséges limfocitákkal együtt áthaladnak a nyirokrendszeren.

Mit csinál a nyirokrendszer?

A nyirokrendszer az immunrendszer egy fontos része. Részt vesz a baktériumok és más fertőzések elleni küzdelemben. Elpusztítja az elöregedett sejteket és a kóros sejteket, például a daganatsejteket. A nyirokrendszert vékony erecskék összefüggő hálózata alkotja, amelyek behálózzák az egész szervezetet1.

  • Az erecskék nyirokfolyadékot szállítanak – ez egy tiszta folyadék, ami nagy számú limfocitát tartalmaz
  • A nyirokerek mentén kis, bab-alakú nyirokmirigyek, más néven nyirokcsomók vannak
  • A nyirokcsomókban az egészséges limfociták kapcsolatba kerülnek a különböző fertőző ágensekkel, és figyelmeztetik az immunrendszert, hogy reagáljon azokra, és távolítsa el azokat1
További történetek