Orvosi és laboratóriumi vizsgálatok

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

A betegség okozta csontrendszeri panaszok következtében elképzelhető, hogy Önnek traumatológiai, ortopédiai vagy sugárkezelésre van szüksége, melynek során a fájdalmas és károsodott csontrészek besugárzásával enyhítenek a panaszokon.

A mielóma multiplex diagnózisát számos laboratóriumi- és csontvelővizsgálattal, valamint diagnosztikai képalkotó eljárással erősítik meg.
Az elvégzett vizsgálatok alapján az orvos tiszta képet kap a mielóma multiplex súlyosságáról, és képes lesz dönteni a szükséges kezelési módszerről. Az orvosok ezután (ez nem minden esetben szükséges) megegyeznek az Ön számára megfelelő kezelésben, és tájékoztatják Önt a kezelés várható eredményéről.

Egyes laborértékeket tartalmazó táblázat

Laborvizsgálat Vizsgálat elnevezése Referenciaérték Egység Megjegyzés
Teljes vérkép Fehérvérsejtszám 4,0-10,0 x 109/l Ha a fehérvérsejtek száma alacsony, akkor Ön fogékonyabb lehet a fertőzésekre
Vörösvértestszám (férfi) 4,5-6,3 x 1012/l Anémia alacsony vörösvértestszám miatt
Vörösvértestszám (nő) 4,2-5,4 x 1012/l
Hemoglobin (férfi) 140-180 g/l Anémia alacsony hemoglobin-koncentráció miatt
Hemoglobin (nő) 120-160 g/l
Hematokrit (férfi) 0,40-0,54   A hematokrit-érték csökkenése anémiát, az emelkedése kiszáradást jelez
Hematokrit (nő) 0,37-0,47
Vérlemezkék 140-340 x 109/l Ha a vérlemezkeszám alacsony, Ön hajlamosabb a vérzésre
Biokémia Karbamid 2,8-7,5 mmol/l A karbamid-koncentráció elégtelen veseműködés esetén emelkedik
Kreatinin 44-97 µmol/l A kreatinin-koncentráció elégtelen veseműködés esetén emelkedik
Kalcium 2,1-2,6 mmol/l A kalcium-koncentráció gyakran megemelkedik a mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a csontleépülés miatt
Albuminok 32-55 g/l A mielóma multiplexben szenvedő betegek albumin-koncentrációja gyakran magas
Vérsavó fehérjetartalma 65-80 g/l A mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a monoklonális immunoglobin miatt a fehérje-koncentráció megemelkedik
Monoklonális immunoglobin 0 g/l Abnormális fehérjék jelenléte a mielóma multiplexben szenvedő betegeknél

Kocijančič A., Mrevlje F.,Š tajer D.: Interna medicina. Ljubljana-Littera picta, 2005; Electrophoresis

  • Vérvizsgálatok

    A vérvizsgálat meghatározza a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és vérlemezkék számát, illetve ezek arányát.

  • Fehérje elektroforézis

    meghatározza a paraprotein koncentrációját

  • Paraprotein, "M" fehérje

    A mielóma multiplexben szenvedő betegek 98%-ának szérumában és/vagy vizeletében megtalálható fehérje. Azonosítása és a vérben vagy vizeletben található mennyiség meghatározása elengedhetetlen a diagnózis és a kezelés sikerének megállapítása érdekében. 

    A kezelés alatt a beteg vérében található összes különböző fehérje mennyiségét megmérik, és a vérben és/vagy vizeletben található M-fehérjét (paraprotein, monoklonális fehérje) is rendszeresen ellenőrzik. A fehérje-elektroforézis segítségével ellenőrzik a mielóma multiplex dinamikáját és kezelésre adott válaszát. Ha a kezelés hatásos, az értékek csökkenni fognak.

  • Immunfixáció és immunelektroforézis 

    A paraprotein és monoklonális fehérje altípusára vonatkozó adatokat lehet megtudni ezzel a kiegészítő vizsgálattal.

  • 24 órás vizeletfehérje vizsgálat

    A nehéz- és könnyűláncú protein depozitumok vizeletben lévő koncentrációjának mérésével ellenőrizhető a betegség progressziója. A 24 órás vizeletfehérje vizsgálat pontos mérést tesz lehetővé. Az utóbbi években az orvosok egyre kevesebbszer alkalmazzák ezt a vizsgálatot.

  • Immunglobulin szabad könnyűláncok meghatározása a szérumban

    A vérben lévő immunglobulin könnyűláncok értékeinek meghatározása segít a betegség diagnosztizálásában és a betegség dinamikájának és a kezelésre adott válasznak az értékelésében.

    A kappa és lambda szabad könnyűláncok koncentrációja elsősorban a vérben mérhető, de a vizelet, illetve az agyat és a gerincvelőt körülvevő térben lévő folyadék vizsgálatával is meghatározható.

  • Csontvelővizsgálat

    A mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a csontvelőben található daganatos plazmasejtek százalékaránya 10% és 100% közé bárhova eshet. A plazmasejtek növekedhetnek egyenletes eloszlással vagy csak bizonyos területeken.

    A csontvelő vizsgálata kulcsfontosságú a mielóma multiplex diagnosztizálásában. Ez a vizsgálat kritikus jelentőségű a beteg sejtek lehetséges genetikai elváltozásainak meghatározásához. Egy úgynevezett kromoszóma térkép vagy kariotípus készül. Ez lehetővé teszi a szerkezeti vagy számszerű kromoszóma-rendellenességek kimutatását. Az Ön orvosa a legjelentősebb kromoszóma-rendellenességeket fogja keresni. A kromoszómavizsgálat fontos információt nyújt az orvosának a betegség lefolyásáról. Kimutatja, hogy gyors vagy fokozatos progresszió várható-e, és a kezelést ennek megfelelően lehet megtervezni.

  • Csontvelőpunkció 

    A vizsgálat során az orvos egy vágást ejt a medencecsont hátsó része felett, és egy üreges tűt bevezetve, mintát vesz a folyékony csontvelőszövetből. 5-10 ml csontvelő vagy szövet elegendő lesz. A beavatkozást kórházban végzik, és nem szükséges hozzá éhgyomorra lenni. Mindössze néhány percig tart.

  • Csontvelőbiopszia 

    A beavatkozás során az orvos egy üreges tű segítségével eltávolít egy darab csontot és csontvelőt a medencecsont hátulsó részéből. Ez a vizsgálat valamivel agresszívabb a csontvelőpunkcióhoz képest, de sokkal pontosabb eredményt ad a csontvelőben található rákos plazmasejtek százalékarányáról. 

  • Csontkárosodás

    A mielóma multiplex csontkárosodást okozhat, és emiatt csontvizsgálatokat (képalkotó diagnosztikus vizsgálatokat) kell végezni, amelyek teljesen fájdalommentesek. Csontritkulás jeleit, korábbi és nemrégiben lezajlott csonttöréseket vagy a csontösszetételben bekövetkezett változásokat lehet kimutatni. Ezek a vizsgálatok igen fontosak a kezelési módszer megtervezése és később a betegség progressziójának ellenőrzése során.

  • Csontrendszeri röntgenvizsgálat

    A csontrendszer röntgenvizsgálatát azért végezik, hogy kimutassák, van-e bármilyen, a betegségre jellemző, csontban bekövetkezett elváltozás, vagy jelen van-e bármilyen csontkárosodás. A röntgenképeken fekete foltok jelölik az érintett csontterületet. Ezek jelenthetnek csontritkulást, oszteolítikus elváltozást a csontban (helyi felritkult csontterületeket), csigolya összeroppanását vagy sérülését és kóros törést. Sajnos ez a diagnosztikus módszer csak az előrehaladott károsodást mutatja ki.

  • MRI- és CT-vizsgálat

    Ha a szokásos csontrendszeri röntgenvizsgálatok során nem észlelnek elváltozást a csontokban, szükséges MRI- és CT-vizsgálatokat végezni a mielóma multiplex jelenlétének és kiterjedésének megállapítására. Ezek a vizsgálatok pontosabb meghatározást adhatnak a csontokban bekövetkezett kóros elváltozásokról. Az MRI- és CT-vizsgálatok elvégzésével kapott információ hasznosabb, pontosabb, mint amit a csontrendszeri röntgenvizsgálat ad. Ezekkel klinikai gyanú esetén észlelhetőek a gerincvelőre nyomást gyakorló csontléziók.

    Speciális PET/CT-vizsgálat segítségével nyerhető információ az aktív csontléziókról és a csontvelőn kívül elhelyezkedő mielóma multiplexről, de ezt a vizsgálatot ritkán használják a mielóma multiplexben szenvedő betegeknél. A kezelés hatásosságának értékelésére is használják.

További történetek