Orvosi és laboratóriumi vizsgálatok

A vérvizsgálat meghatározza a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és vérlemezkék számát, illetve ezek arányát.

meghatározza a paraprotein koncentrációját

A mielóma multiplexben szenvedő betegek 98%-ának szérumában és/vagy vizeletében megtalálható fehérje. Azonosítása és a vérben vagy vizeletben található mennyiség meghatározása elengedhetetlen a diagnózis és a kezelés sikerének megállapítása érdekében. 

A kezelés alatt a beteg vérében található összes különböző fehérje mennyiségét megmérik, és a vérben és/vagy vizeletben található M-fehérjét (paraprotein, monoklonális fehérje) is rendszeresen ellenőrzik. A fehérje-elektroforézis segítségével ellenőrzik a mielóma multiplex dinamikáját és kezelésre adott válaszát. Ha a kezelés hatásos, az értékek csökkenni fognak.

A paraprotein és monoklonális fehérje altípusára vonatkozó adatokat lehet megtudni ezzel a kiegészítő vizsgálattal.

A nehéz- és könnyűláncú protein depozitumok vizeletben lévő koncentrációjának mérésével ellenőrizhető a betegség progressziója. A 24 órás vizeletfehérje vizsgálat pontos mérést tesz lehetővé. Az utóbbi években az orvosok egyre kevesebbszer alkalmazzák ezt a vizsgálatot.

A vérben lévő immunglobulin könnyűláncok értékeinek meghatározása segít a betegség diagnosztizálásában és a betegség dinamikájának és a kezelésre adott válasznak az értékelésében.

A kappa és lambda szabad könnyűláncok koncentrációja elsősorban a vérben mérhető, de a vizelet, illetve az agyat és a gerincvelőt körülvevő térben lévő folyadék vizsgálatával is meghatározható.

A mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a csontvelőben található daganatos plazmasejtek százalékaránya 10% és 100% közé bárhova eshet. A plazmasejtek növekedhetnek egyenletes eloszlással vagy csak bizonyos területeken.

A csontvelő vizsgálata kulcsfontosságú a mielóma multiplex diagnosztizálásában. Ez a vizsgálat kritikus jelentőségű a beteg sejtek lehetséges genetikai elváltozásainak meghatározásához. Egy úgynevezett kromoszóma térkép vagy kariotípus készül. Ez lehetővé teszi a szerkezeti vagy számszerű kromoszóma-rendellenességek kimutatását. Az Ön orvosa a legjelentősebb kromoszóma-rendellenességeket fogja keresni. A kromoszómavizsgálat fontos információt nyújt az orvosának a betegség lefolyásáról. Kimutatja, hogy gyors vagy fokozatos progresszió várható-e, és a kezelést ennek megfelelően lehet megtervezni.

A vizsgálat során az orvos egy vágást ejt a medencecsont hátsó része felett, és egy üreges tűt bevezetve, mintát vesz a folyékony csontvelőszövetből. 5-10 ml csontvelő vagy szövet elegendő lesz. A beavatkozást kórházban végzik, és nem szükséges hozzá éhgyomorra lenni. Mindössze néhány percig tart.

A beavatkozás során az orvos egy üreges tű segítségével eltávolít egy darab csontot és csontvelőt a medencecsont hátulsó részéből. Ez a vizsgálat valamivel agresszívabb a csontvelőpunkcióhoz képest, de sokkal pontosabb eredményt ad a csontvelőben található rákos plazmasejtek százalékarányáról. 

A mielóma multiplex csontkárosodást okozhat, és emiatt csontvizsgálatokat (képalkotó diagnosztikus vizsgálatokat) kell végezni, amelyek teljesen fájdalommentesek. Csontritkulás jeleit, korábbi és nemrégiben lezajlott csonttöréseket vagy a csontösszetételben bekövetkezett változásokat lehet kimutatni. Ezek a vizsgálatok igen fontosak a kezelési módszer megtervezése és később a betegség progressziójának ellenőrzése során.

A csontrendszer röntgenvizsgálatát azért végezik, hogy kimutassák, van-e bármilyen, a betegségre jellemző, csontban bekövetkezett elváltozás, vagy jelen van-e bármilyen csontkárosodás. A röntgenképeken fekete foltok jelölik az érintett csontterületet. Ezek jelenthetnek csontritkulást, oszteolítikus elváltozást a csontban (helyi felritkult csontterületeket), csigolya összeroppanását vagy sérülését és kóros törést. Sajnos ez a diagnosztikus módszer csak az előrehaladott károsodást mutatja ki.

Ha a szokásos csontrendszeri röntgenvizsgálatok során nem észlelnek elváltozást a csontokban, szükséges MRI- és CT-vizsgálatokat végezni a mielóma multiplex jelenlétének és kiterjedésének megállapítására. Ezek a vizsgálatok pontosabb meghatározást adhatnak a csontokban bekövetkezett kóros elváltozásokról. Az MRI- és CT-vizsgálatok elvégzésével kapott információ hasznosabb, pontosabb, mint amit a csontrendszeri röntgenvizsgálat ad. Ezekkel klinikai gyanú esetén észlelhetőek a gerincvelőre nyomást gyakorló csontléziók.

Speciális PET/CT-vizsgálat segítségével nyerhető információ az aktív csontléziókról és a csontvelőn kívül elhelyezkedő mielóma multiplexről, de ezt a vizsgálatot ritkán használják a mielóma multiplexben szenvedő betegeknél. A kezelés hatásosságának értékelésére is használják.