Terápiás lehetőségek

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

A leírt kezelési módszerek biztonságosak és hatásosak, amit klinikai adatok és tudományos bizonyítékok támasztanak alá őket. Lehetséges egy konkrét kezelési módszer, de kombináltan több módszer is alkalmazható.

Sugárkezelés

A sugárkezelés (irradiáció ionizáló sugárzással) olyan kezelési forma, melynek során a rákos mielómasejteket besugárzással pusztítják el. Ez megakadályozza a terjedésüket és azt, hogy esetleg károsodást okozzanak. A sugárkezelést elsősorban olyan esetekben alkalmazzák, mint a fenyegető és fájdalmas csontelváltozások, csonttörések, illetve amikor a csontvelőn kívül egy nagyobb mielómás beszűrődés található, vagy amikor daganat a csonton jelentkezik. A sugárkezelés kötelező az olyan esetekben, amikor a mielómás beszűrődés nyomást gyakorol a gerincvelőre, és olyan klinikai helyzetet teremt, ami végtagbénulást eredményezhet.

Kemoterápia

Kemoterápiának hívják a daganatsejteket elpusztító és sejtosztódást gátoló citotoxikus gyógyszerekkel történő kezelést. A mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a kemoterápia az egyik leghatékonyabb módszer a betegség csontvelőben és azon kívül történő terjedésének megállítására. A betegek bizonyos kemoterápiás (citotoxikus) gyógyszereket tabletta formájában, másokat intravénásan kapják. Ezt a két módszert általában kortikoszteroidokkal, de akár új gyógyszerekkel együtt is alkalmazzák, mivel ez még hatékonyabbá teszi a kezelést.

Noha a kemoterápia gyorsan elpusztítja a daganatsejteket, hatással van a normál és egészséges sejtekre is. A hatás erőteljesebb a gyorsan osztódó sejtek esetében, ilyenek például a vérképzőrendszeri sejtek, az emésztőrendszer és a légzőrendszer nyálkahártyáján lévő sejtek. Ez mellékhatásokat okozhat, pl. a csontvelő alulműködését (vérszegénység, magasabb fertőzésveszély és vérzékenység), fertőzéseket a légző- és emésztőrendszer nyálkahártyáján, hasmenést, hányást, étvágytalanságot.

A hányinger és az átmeneti hajhullás szintén a kemoterápia mellékhatásai lehetnek. Tekintet nélkül a mellékhatások súlyosságára, tisztában kell lenni azzal, hogy ezek átmeneti jellegűek, és csak a kezelés első és második ciklusát kísérik, és a legtöbb esetben elkerülhetetlenek, ha teljes és hatásos kezelés az elvárás. Mindezek ellenére ne habozzon kezelőorvosához fordulni a kemoterápia miatt felmerülő esetleges mellékhatásokkal kapcsolatos kérdéseivel. Ha a kemoterápia bármely stádiumában nyugtalanság vagy aggodalom fogná el, azonnal forduljon orvoshoz vagy az egészségügyi dolgozókhoz. Lehet, hogy a kezelés bizonyos idő után elveszti hatékonyságát (ennek időpontját lehetetlen megjósolni). A mielómasejtek nem reagálnak vagy ellenállóvá válnak a kemoterápiával vagy más gyógyszerekkel történő kezeléssel szemben.

Kortikoszteroidok

Ezek a gyógyszerek összetételükben nagyon hasonlítanak a kortizonra. A kortizon egy, a mellékvesék által termelt, természetes hormon. Gyakran alkalmazzák különböző okból eredő gyulladások kezelésére. A mielóma multiplex kezelésére leggyakrabban használt két kortikoszteroid a prednizon és a dexametazon. Ezeket a gyógyszereket külön-külön szedik, a legtöbb esetben más gyógyszerekkel kombinálva. A kortikoszteroid-kezelést mellékhatások kísérhetik: álmatlanság, étvágynövekedés, nyugtalanság, hangulatingadozások, fekélyek a gyomor- és nyombél nyálkahártyáján, szemlencse-homályosság és a vércukorszint-szabályozás zavara.

Vérképzőszervi őssejt-átültetés és nagy dózisú kemoterápia

A hemopoetikus őssejt-transzplantáció keretein belül adott nagy dózisú kemoterápia sokkal több mielómasejtet pusztít el, mint a klasszikus kemoterápia, ezáltal óriási mértékben csökkenti a daganatos sejtek mennyiségét. A nagy dózisú kemoterápia szintén nagy százalékban pusztítja el az élethez alapvető fontosságú vérképzőrendszeri őssejteket a csontvelőben.
Ezért a nagy dózisú kemoterápiát vérképzőszervi őssejt-transzplantáció követi. Ez pótolja az elpusztított vérképző őssejteket. A kezelés előtt ezeket a sejteket be kell gyűjteni, ami a betegek 90%-ánál megvalósítható. Számos új gyógyszerrel összefüggésben a nagy dózisú kemoterápia gyakran nagyon pozitív terápiás eredményt hoz.

Ha a beteg saját vérképzőszervi őssejtjeit használják az őssejt-átültetéshez, „autológ vérképzőszervi őssejt-transzplantációról” beszélünk. Ezeket a sejteket eltávolítják a beteg vérkeringéséből, és a szervezeten kívül mélyhűtött állapotban tárolják a kemoterápiás kezelések megkezdése előtt. Szabály, hogy több autológ vérképzőszervi őssejt-transzplantációhoz szükséges sejtet távolítanak el, és tárolnak. Néhány esetben rokon vagy nem rokon donorokat kell keresni a vérképzőszervi őssejtek felajánlásához. Ezt allogén vérképzőszervi őssejt-transzplantációnak nevezik.

Saját őssejt-átültetés (autológ transzplantáció)

Ez a vérképzőszervi őssejt-átültetés leggyakrabban alkalmazott típusa. Az allogén vérképzőszervi őssejt-átültetéssel összehasonlítva kevés szövődmény várható ennél a típusnál. Az autológ vérképzőszervi őssejt-transzplantáció lehetővé teszi, hogy a beteg a saját, korábban kivont vérképző őssejtjeit kapja meg a kemoterápia után. Saját vérképzőszervi őssejtek beültetése után a csontvelőnek szintén szüksége van két hét felépülési időszakra.

Ez alatt az időszak alatt a beteg antibiotikumokat fog kapni a lehetséges fertőzések elkerülése érdekében, valamint gombaellenes gyógyszereket és vérátömlesztést.
Három-négy hétig kórházban fogják Önt kezelni, ami lehetővé teszi, hogy a vérképe „normalizálódhasson”. Ez alatt az időszak alatt valószínűleg kellemetlenül fogja magát érezni. Esetleg egy elkülönített, steril szobába fogják helyezni Önt, korlátozott mozgási lehetőséggel, hogy minimalizálják a fertőzés kockázatát. Néhány esetben két, egymást követő autológ hemopoetikus őssejt-transzplantációt végeznek, mindössze két hónap alatt. Ha Önnek elég stabil az állapota ahhoz, hogy lehetővé tegye az ilyen kettős vérképzőszervi őssejt-átültetést, az eredmények kedvezőbbek, mint egy egyszeri hemopoetikus őssejt-transzplantáció esetén.

 

Donor vérképzőszervi őssejtekkel végzett átültetés (allogén transzplantáció)

Ez a fajta átültetés más emberek vérképzőszervi őssejtjeit használja fel. Néha, ha lehetséges, a donor a beteg rokona. A legalkalmasabb donorok általában a testvérek. Ha a családban nincs megfelelő donor, az őssejteket máshol kell megtalálni. Az őssejt-donorokat speciális bankokban regisztrálják, különböző országokban. Két kulcsfontosságú előnye van egy donorból történő vérképzőszervi őssejt átültetésének: a donor sejtjei között nincsenek daganatos plazmasejtek (mint az autológ vérképzőszervi őssejt-átültetés esetében), és a donor immunrendszere képes felismerni és elpusztítani a beteg szervezetében lévő, maradék daganatos plazmasejtet (az átültetett szövet, más néven a graft tumorra adott válasza).

A másik oldalról viszont ennek a módszernek árnyoldalai is vannak. Mindig fennáll a lehetősége, hogy egy, az átültetésre adott életveszélyes reakció következik be (GVHD – Graft Versus Host Disease - graft versus host betegség). Ez olyan betegség, melynek során a donor vérképzőszervi őssejtjei és limfocitái megtámadják a beteg szerveit és szöveteit. Bármilyen szervet érintheti ez a betegség, de a legtöbb esetben az emésztőrendszeri szervek, a máj és a bőr érintettek. A betegnek immunszuppresszáns gyógyszereket kell szednie, ezáltal a fertőzések kialakulásának a valószínűsége is nagyobb. Ezáltal az  ilyen típusú átültetést kapó betegek halálozási aránya magasabb, mint az autológ vérképzőszervi őssejt-átültetés esetében. Szintén fennáll az életminőség nagyfokú romlásának valószínűsége. Az allogén átültetést a legtöbb esetben olyan fiatalabb betegeknél alkalmazzák, akik kedvezőtlen jellemzőkkel bíró kromoszómális betegségben szenvednek.

Saját vérképzőszervi őssejt-átültetést követő donorsejt transzplantáció. Ez a kezelési módszer egy saját vérképzőszervi őssejt-átültetésből áll, amit egy mini allogén vérképzőszervi őssejt-átültetés követ. Kezdetben a beteg nagy dózisú kemoterápiát kap, ami jelentősen lecsökkenti a daganatos plazmasejtek mennyiségét. Ezt követően egy autológ hemopoetikus őssejt-transzplantációt végeznek el a beteg vérképzőszervi őssejtjeivel. Ha az elért daganatmennyiség elég kicsi, elkezdődik a kezelés második stádiuma. A beteg egy donorból származó vérképzőszervi őssejt-átültetésen esik át. Ez lehetővé teszi, hogy a donor sejtjei elkezdjék megtámadni a beteg megmaradt daganatos plazmasejtjeit - ezt a tumor megtámadására irányuló immunválasznak nevezik.

Tekintet nélkül a vérképzőszervi őssejt-átültetésre, a mellékhatások jóval hangsúlyosabbak, mint a klasszikus kemoterápia esetén, és többé-kevésbé ugyanazok: hányás, hányinger, hasmenés, általános gyengeség és tehetetlenség. Hosszú távon tüdő-, szív-, vese- és májkárosodás várható, és ez összefügg a vérképzőszervi őssejt-átültetéssel. Az immunválasz hiányában szenvedő betegeknél számítani kell a fertőzések kockázatára is.

Szupportív kezelés

CEE_MM_treatment_02
Stock photo. Posed by model.

A mielóma multiplexben szenvedő betegeknek szupportív kezelésre van szüksége, és a felépülés szerves és fontos része. Ide tartoznak a tüneteket és szövődményeket csökkentő kezelések. Ez többek között vérkészítményekkel végzett transzfúziót, biszfoszfonátokkal, növekedési faktorokkal, antibiotikumokkal végzett kezelést, intravénás folyadék- és tápanyagpótlást, vízhajtókat és intravénás immunglobulinokat tartalmaz.

A biszfoszfonátok a mielóma multiplex okozta csontkárosodás csökkentésére és megelőzésére szedett gyógyszerek. Ez a gyógyszercsoport megelőzi a betegség okozta csontkárosodást. Néhány gyógyszer még a betegek túlélési arányát is növeli. A biszfoszfonátokat naponta vagy havonta szedi minden olyan mielóma multiplexben szenvedő beteg, akinél csontrendszeri elváltozások figyelhetők meg. A biszfoszfonát-kezelést a mellékhatások miatt 12 és 24 hónap közti időszakra korlátozzák.

 

Kezelőorvosának a kezelés alatt ellenőriznie kell az Ön veseműködését. A biszfoszfonátok alkalmazása következtében a csont egy része elhalhat, különösen az állkapocs területén (az állkapocscsont oszteonekrózisa). Ez gyakori a megoldatlan fogászati problémákkal rendelkező betegeknél. Ezért fel kell keresnie fogorvosát a kezelés megkezdése előtt. A fogászati hatásokra vonatkozó információkért kérjük, forduljon a hematológushoz.

Néha ortopédiai beavatkozás szükséges a fájdalom enyhítésére vagy a gerinc hajlékonyságának biztosítására. Csigolyatörés esetén vertebroplasztikának vagy kifoplasztikának nevezett beavatkozást fognak végezni. A vertebroplasztika olyan beavatkozás, melynek során egy tűvel csontcementet fecskendeznek be a csigolyába, ez stabilizálja a károsodott csontot. A kifoplasztika olyan beavatkozás, melynek során egy speciális ballon kerül behelyezésre és felfújásra. Ez lehetővé teszi, hogy a csigolyák közötti porckorongot visszahelyezzék a korrekt helyzetébe, és ezután az üres teret feltöltsék cementtel.

További történetek