Új, hatékonyabb gyógyszerek

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

Proteaszóma-inhibitorok

CEE_MM_treatment_03

A proteaszóma a sejt számára már nem szükséges fehérjék eltávolításáért felelős sejtszervecske, innen kapta a „sejt hulladékfeldolgozója” nevet. Ha a proteaszóma működése gátlódik, az eltávolítandó fehérje felhalmozódik a sejtben. Ez befolyásolja a sejt működését, és pusztulásához vezethet. Érdekes módon a daganatsejtek ezerszer érzékenyebbek a proteaszóma-gátlókra, mint az egészséges sejtek. A „sejt hulladékfeldolgozóját” gátló gyógyszereket proteaszóma-inhibitoroknak nevezik. Bár csak egyetlen sejtszervecskét céloznak meg, számos alapvető fontosságú sejtfolyamatot befolyásolnak, megelőzik a daganatsejtek fejlődését, osztódását és a szervezet más részeibe történő terjedését.

A proteaszóma-inhibitorokkal történő kezelés számos különböző mellékhatást eredményezhet:  átmeneti thrombocitopénia (alacsony vérlemezkeszám), vérszegénység, neutropénia (csökkent fehérvérsejtszám), övsömör és perifériás neuropátia végtagfájdalmakkal, érzészavarokkal, és a kezekben és lábakban jelentkező bizsergés és zsibbadás is előfordulhat. A perifériás neuropátia részben vagy teljesen megszűnik a betegeknél a kezelés befejezése vagy a gyógyszeradag csökkentése után.

Immunmodulátor gyógyszerek

Ezek a gyógyszerek a beteg immunrendszerét befolyásolják. Hatékonyabban épül fel az idegen daganatos plazmasejtekkel szembeni ellenállás. Az immunmodulátor gyógyszerek az erek képződését is gátolják, ezáltal gátolva a daganatsejtek vérkeringésből történő tápanyag-ellátását. (A mielómasejtek citokineket választanak ki, amelyek elősegítik az új erek képződését, amelyek így jobb túlélési rátát biztosítanak a daganat számára.)

Az immunmodulátor gyógyszerek szedésekor jelentkező legfontosabb mellékhatások vérképzőszerviek, pl. a vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék számának csökkenése, álmosság és a bőr ekcémája is gyakori. Vérrögképződés miatt trombózis és tüdőembólia is kialakulhat a betegnél, amikor ezeket a gyógyszereket alkalmazzák a kezelésre. Kialakulásuk megakadályozása érekében az orvos acetilszalicilsavat vagy kis molekulatömegű heparint fog rendelni a betegnek.

A proteaszóma-inhibitorokhoz hasonlóan perifériás neuropátia léphet fel, de ez ritka.

Monoklonális antitestek

A limfóma kezelésekhez hasonlóan monoklonális antitestek is elérhetőek a mielóma multiplex kezeléséhez, ha az egészségbiztosítás fedezi a költségeket. A monoklonális antitestek egy bizonyos fehérje ellen irányulnak, amelyek a mielómasejt felszínén találhatók (pl. CD 38 antigén, SLAM F7). Amikor a monoklonális antitest a fehérjéhez kötődik, az egy sor sejten kívüli és sejten belüli folyamatot indít el, amelyek közvetlenül pusztítják el a daganatsejteket, vagy ugyanezt a beteg immunrendszerének aktiválásával éri el. Ennek a kezelésnek a működése teljesen eltér a proteaszóma-inhibitorokkal vagy immunmodulátor gyógyszerekkel történő kezelésétől. E szerekkel kiváló eredmények érhetők el azoknál a betegeknél, akiknél már kipróbálták ezen utóbbi kezeléseket, és nem reagáltak rá.

A monoklonális antitestekkel történő kezelést infúziók formájában végzik, amelyek pontos időbeosztás alapján zajlanak. A monoklonális antitestekkel (pl. anti-CD 38 monoklonális antitest) történő kezelést a legtöbb beteg nagyon jól tolerálja. Ritkán jelentkeznek mellékhatások. A mellékhatások közé tartoznak a hematológiai eredetű mellékhatások, a fertőzések, a fáradtság és a hányinger. Az infúziók alatt, főként a kezelés első ciklusában, infúziós reakciók jelentkezhetnek - a tünetek nagyon hasonlóak a meghűléséhez (torokfájás, hidegrázás, köhögés, orrfolyás, légzési problémák). Az infúziós reakciók általában enyhék, de fontos értesítenie az orvost vagy a nővért. A monoklonális antitestek kombinálhatóak immunmodulátor gyógyszerekkel vagy proteaszóma-inhibitorokkal, valamint kortikoszteroidokkal is.

HDAC-inhibitorok

A hiszton-deacetiláz (HDAC) inhibitorokat alkalmazó kezelések a daganatsejt DNS-ét célozzák meg. A daganatos sejtek osztódásához nélkülözhetetlen enzim gátlásával megáll a reprodukció, ami pusztulásukat indítja el. A HDAC-inhibitorokat proteaszóma-inhibitorokkal és kortikoszteroidokkal együtt alkalmazzák.

Lehetséges mellékhatások: hasmenés, ami nagyon súlyos is lehet, hematológiai és szívvel kapcsolatos mellékhatások, fertőzések, fáradtság, hányinger és hányás.

További történetek