TÁPLÁLKOZÁSI ALAPELVEK A PROSZTATARÁKBAN SZENVEDŐ BETEGEK SZÁMÁRA

Megosztás e-mailben
Letöltés
Nyomtatás

Miért fontos a táplálkozás a prosztatarák kezelésének ideje alatt?

Valószínűleg már elgondolkodott azon, hogyan kell táplálkoznia, miután a betegséggel diagnosztizálták, és hogy az étrendje befolyásolja-e a kezelését, illetve az életminőségét a kezelés ideje alatt. Igen, a táplálkozás segíthet a fizikai állapota és jóléte megőrzésében a onkológiai kezelés ideje alatt. Továbbá a megfelelő táplálkozás csökkentheti a kezelés mellékhatásait, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az étkezési szokásait, erősítheti az immunrendszerét, és javíthatja a kezelés kimenetelét. Ezért nagyon fontos különös figyelmet szentelnie az étrendjének a betegség és a kezelés ideje alatt.

A rákos megbetegedés megváltoztatja a szervezet anyagcseréjét, mely változások hátterében különböző okok állnak. A legfontosabb ok a szervezetnek a stresszre – és magára a betegségre – adott reakciója. Egyéb jelentős okok közé tartoznak a kezelések mellékhatásai, illetve a daganat közvetlen hatása, mivel ez olyan anyagokat termelhet, melyek megváltoztatják az anyagcserét. Ezek a változások hozzájárulhatnak a daganatos cachexia (kóros lesoványodás) kialakulásához. Egyes daganattípusok nagyon kis változásokat idéz elő, melyek nem befolyásolják nagymértékben az anyagcserét, míg más daganatok jelentős változásokhoz vezetnek, melyek igen fontosak lehetnek a beteg kezelése szempontjából. Az anyagcsere-változások főbb jellemzői közé tartoznak a szervezet fehérjestruktúráinak fokozott lebomlása és nem megfelelő regenerálódása (sejtek, izmok, egyéb szövetek és szervek). A nem megfelelő táplálkozás tovább gyorsíthatja a cachexia folyamatát, és elősegítheti az alultápláltság kialakulását.

A prosztatarák kezelésére többféle terápia áll rendelkezésre: sebészeti beavatkozás, sugárkezelés, kemoterápia és hormonterápiák (ami a férfi nemi hormon, a tesztoszteron megvonását célozza). A hormonterápiában részesülő betegek különböző mellékhatásokat tapasztalhatnak, mint pl. hőhullámok, éjszakai izzadás, a csontsűrűség csökkenése, súlygyarapodás, illetve különböző struktúrák (izmok, zsírszövet) összetételének megváltozása. Az anyagcsere-változások és a hormonterápia következtében a prosztatarákos betegek hajlamosak izomtömeget veszíteni és meghízni. 

A struktúrák és a csontsűrűség megváltozása miatt fontos, hogy odafigyeljen az étrendjére, és aktív életet éljen, vagyis rendszeresen mozogjon, és főként erőnövelő, illetve állóképesség javító gyakorlatokat végezzen.

Ha az étrendje nem tükrözi a szervezete energia- és fehérjeigényét, súlyt veszíthet, aminek hátterében az izomtömeg csökkenése és a zsírtartalék kimerülése húzódik meg. Minél többet vaszt a testsúlyából és minél kevésbé kielégítő a táplálkozása, annál nagyobb lehet a szövődmények kockázata az onkológiai kezelés ideje alatt. A kezelőorvosa vagy klinikai dietetikusa fel tudja mérni az Ön tápláltsági állapotát.

Még abban az esetben is, ha a kezelés ideje alatt nem veszít testsúlyából, vagy éppen meghízik, rendkívül fontos, hogy fehérjedús ételeket fogyasszon, betartsa az egészségvédő táplálkozás alapelveit, valamint fizikailag is aktív maradjon a szervezete megfelelő működésének és regenerálódásának elősegítése érdekében.

Min kell alapulnia az étrendjének?

A kezelés ideje alatt szükséges egészséges és kiegyensúlyozott étrend, melyben a napi táplálékbevitelt általában 5 étkezésre kell elosztani (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora). Fontos, hogy a főétkezések több, magas biológiai értékkel rendelkező fehérjeforrást (tej, hús, tojás, hal) tartalmazzanak, és szinte mindegyik étkezés során ajánlott szénhidrátot (kenyér, tészta, rizs, burgonya stb.) is fogyasztania. Elegendő, ha egy nap 450‑650 g gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt. 

Mindegyik élelmiszercsoportból több ételt kell választania, pl.: gabonából készült termékek és keményítőtartalmú ételek, gyümölcsök és zöldségek, sovány hús és húsból készült termékek, sovány tej és tejtermékek, tojás, hal, olívaolaj). Fontos, hogy lehetőleg minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasszon, ezért a legjobb, ha az ételt Ön készíti elő friss alapanyagokból, minél kevesebb tartósítószert, adalékanyagot, sót használva.

Melyek a legfontosabb tápanyagok?

Az ön sejtjeinek, szöveteinek és szerveinek fehérjékre, szénhidrátokra, zsírokra, vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre van szükségük ahhoz, hogy kialakuljanak, regenerálódjanak és működjenek.

A fehérjék az aminosavak egyik forrását képezik, melyek elősegítik a szervezet regenerálódását, és csökkentik a fehérjék lebomlását. Az elégtelen fehérjebevitel arra kényszeríti a szervezetet, hogy saját aminosavait használja fel kiegészítő „üzemanyagként”, ami felgyorsítja a zsírmentes testsúly (pl. izmok) csökkenését. Ezért a rákos betegeknél a kiegyensúlyozott, egészségvédő étrendnek a magas biológiai értékű fehérjék (pl. tojás, sovány tej, sovány hús, hal) bevitelére kell összpontosítania, melyeket a szervezet a legnagyobb hatékonysággal tud felhasználni, mivel minden esszenciális aminosavat tartalmaznak. Az aminosavak biológiai értéke az esszenciális aminosavak mennyiségétől és arányától függ.

A babhoz és zöldborsóhoz hasonló zöldségek, melyek mind fehérjéket, mind szénhidrátokat tartalmaznak, néhány esszenciális aminosavban is gazdagok. A zöldségek és a gabonafélék biológiai értéke alacsonyabb, mivel nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat. Ettől függetlenül több alacsonyabb biológiai értékkel rendelkező táplálékot is kombinálhatunk, hogy így növeljük azok biológiai értékét. Pl. a zöldborsó és a rizs kombinálása magasabb biológiai értéket adó aminosavak és fehérjék keverékét eredményezi, melyekkel a gyakorlatilag hasonló mennyiségű húsból nyert fehérjéket helyettesíthetjük.

A speciális onkológiai kezelésben részesülő rákos betegeknek az egészséges egyéneknek ajánlott mennyiségnél több fehérjét kell fogyasztaniuk, vagyis a napi bevitelt 1,2‑2 g/ttkg‑re javasolt növelniük. A három főétkezésnek megfelelő fehérjemennyiséget, vagyis 25‑30 g-ot ajánlott tartalmaznia.

A szénhidrátok energiát, vagyis a szervezet normális működéséhez szükséges glükózt biztosító tápanyagok. Ezek szervezetbeli lebomlása biztosítja a sejtek működéséhez és a hőtermeléshez szükséges energia felszabadulását. A gabonafélék és a gabonából készült termékek, a rizs, az árpa, a zabpehely és egyéb gabonafélék, a kenyér, a burgonya, a tésztafélék, a zöldségek, a cukor és a méz főként szénhidrátforrást jelentenek. Ezenkívül a teljes kiőrlésű gabonák és az ezekből készült termékek jelentős rostforrást biztosítanak, melyeknek számos előnye van, és javítják az emésztést.

A zsírok fontos energiaforrást jelentenek. Ugyanakkor különböző (telítetlen és telített) zsírsavakat és zsírban oldódó A, D, E és K vitamint tartalmaznak. Ide tartoznak pl. a következők: olajok, sertészsír, vaj, margarin, tejszín vagy akár a majonéz.

A rákos betegek étrendjének főként telítetlen zsírsavakon javasolt alapulnia, és minél kevesebb telített zsírsavat ajánlott tartalmaznia. A növényi olajok (olívaolaj, napraforgóolaj) javasoltak, melyek elsősorban telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, míg a telített zsírsavakban gazdag vajat és tejszínt inkább csak kiegészítőként ajánlott hozzáadni más ételekhez azok kalóriatartalmának növelése érdekében, ha a betegnek nincs étvágya, és ezért kevesebbet eszik, mint általában.

A sovány vörös húsok, sovány tej és sovány tejből készült termékek fogyasztásának növelésével, illetve a zsír- és vajfogyasztás csökkentésével a telített zsírsavak mennyiségét is csökkentheti.

A telítetlen zsírsavak különböző funkciókat látnak el az emberi szervezetben, ezért létfontosságúak annak megfelelő működéséhez. A szervezet képes ezek közül néhányat más zsírsavakból előállítani. Másokat (a főként növényi olajokban megtalálható omega‑6 és az  omega‑3 zsírsavak) azonban a szervezet nem tud előállítani, ezért a táplálék útján kell bevinni őket. Ezek közül az omega‑3 zsírsavak különösen fontos szerepet játszanak a rákos betegek étrendjében. A legjobb omega‑3 zsírsavforrást a halolaj képezi. Ezek a zsírsavak elősegíthetik a krónikus gyulladás csökkenését, és felerősíthetik az immunválaszt, ezért egyértelműen javasoltak az étrendben. Az omega‑3 zsírsavakban gazdag halak: makréla, szardella, lazac és tonhal. Fontos szempont, hogy az omega‑3 és az omega‑6 zsírsavak aránya megfelelő legyen a rákos betegek étrendjében. Ezt az arányt a telítetlen zsírsavak bevitelének növelésével és a telített zsírsavak bevitelének csökkentésével, valamint a tengeri halaknak a heti étrendbe történő bevonásával alakíthatjuk ki. Ajánlott továbbá a sovány vörös húsok helyett legalább hetente kétszer hasonló mennyiségű tengeri halat fogyasztani.

A vitaminok és az ásványi sók számos anyagcsere folyamatban résztvevő nyomelemek, melyek a sejtek optimális működéséhez szükségesek. Ezek főként a friss táplálékokban és zöldségekben találhatók meg. A gyümölcsök és a zöldségek legfontosabb szerepe az étrendben a vitaminok, ásványi sók, antioxidánsok és tápanyagok biztosítása. Az antioxidánsok a „szabadgyököket pusztító anyagok”, melyek a normális anyagcsere termékeit képezik, és melyek fokozott stressz, pszichés teher esetén felszaporodhatnak. Ennek sokszor külső okai vannak: dohányzás, szennyezett környezet, UV- és gamma‑sugárzás, nem megfelelő minőségű táplálék stb. A szabadgyökök elpusztítják vagy megváltoztatják az egészséges sejteket. Ugyanakkor az antioxidánsok gátolják és/vagy megakadályozzák a szabadgyökök hatását, és meghiúsítják az új szabadgyökök képződését. A táplálkozás szempontjából a legfontosabbak az A, C és E vitaminok, a béta karotén, a szelén és a cink. 

A kiegyensúlyozott étrend kialakítása érdekében ajánlott naponta körülbelül 400 g zöldséget, illetve 250‑350 g gyümölcsöt fogyasztani. Törekedjen arra, hogy a zöldségek és gyümölcsök legalább egyharmadát vagy felét nyersen fogyassza mivel a hőkezelés (főként főzés) során a vízben oldódó vitaminok kb. 50%‑a és számos fontos ásványi só elveszhet. A legjobb a zöldségeket kevés vízben párolni.

További történetek